Értelem, tartalom

Szép estét!

Nem tudom, mit mondhatnék..

Itt ülök a számítógép előtt, és csak merengek. Nem tudom, hogyan tovább. Az oldalam kezdete óta több, mint két és fél év telt már el. Írásaim komolysága, hangvétele megoszló volt, mégis, most visszaolvasva örülök nekik. Emlékek. Emlékek egy előző életből. Mert aki azoknak írója volt, nos, ő már nem létezik. Megváltoztam, más ember lettem.

A "más " kiszámíthatatlan. Nem láthatjuk előre, hogy ki és miként lesz olyanná, amilyenné. Az ember változhat jó és rossz irányba egyaránt. Ha jó, örüljünk neki, viszont ha rossz, és netán még káros is lehet az illető számára, a legkevesebb amit tehetünk érte az az, ha nem ítéljük el, próbáljuk megérteni a helyzetét vagy segítünk neki. Senkit nem szabadna bántani, össze kellene tartanunk. Hogy az életünknek lehessen tartalma, értelme..

 

Kell a változatosság

Sziasztok!

 

Június 7-én, amikor ismét ellátogattam a blogomra, eldöntöttem, hogy mostantól majd próbálok minden nap írni. Tegnap sikeresen kihagytam, pedig egy nagyon jó kis történet bújkált a gondolataim között. De úgy elbújt, hogy azóta sem találom, így inkább írok valami testhezállóbb témáról.

Nemrég elkezdtem egy rendkívül érdekes sportot, ami tulajdonképpen harcművészet. Mégpedig Kung-Fu. Kedvelt időtöltésem, remek lezárása szokott lenni a hétfői és csütörtöki napomnak. Nagyon hasznos, mert önvédelemre tanít és segít jobban megismerni magamat. Eleinte meg voltam szeppenve, mert nem éreztem azt, hogy én idetartozom. Viszont ez rövid időn belül megváltozott. Sok barátra tettem szert, és nagyon jól érzem magamat az edzéseken. Remélem még sok-sok évig járhatok ebbe a közösségbe, és idővel lehetőségem nyílik majd rá, hogy Si-Mei lehessek...

Előfordulhat...

Szép estét!

Előfordulhat, hogy már az utolsó napokban, mikor jön a szünidő, az ember elkezdi érezni barátai hiányát. Én elkeztem. Nem csoda, hiszen nagyszerű év van mögöttünk. Ma véget ért a tanév, de furcsamód nem érzek változást; jön a hétvége, ugyanúgy mint máskor. Ilyen még nem fordult elő, pedig már sok nyári szüneten túl vagyok.

Előfordulhat, hogy tudat alatt nem tudom elfogadni, hogy két hónapig nincsenek mellettem az osztálytársaim, nincsenek órák, szinte semmi. Mégis, most kezdődik minden...


A kirakós darabjai

Sziasztok!

Igaz, hogy új iskolába járok szeptember óta, de ez nem azt jelenti, hogy a volt osztályt elfelejtettem. Korántsem. Tegnap ahogy kicsit elméláztam, eszembe jutott egy remek elgondolás, amit még a volt osztályfőnököm osztott meg velem. Szeretném, ha ez sok emberbez eljutna, mert érdemes rajta elgondolkozni. Egyelőre nem tudom, hogy milyen korosztály olvassa az írásaimat, lehet, hogy senki. Éppen ezért szeretnék előre is elnézést kérni, hogy tegeződve írom le a gondolatot..

 

Több milliárd ember él a Földön, és te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne az!

Van akinek elég egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálnia ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. De, amikor rájövünk, azt is megtudjuk, miért pont akkor kellett megtudnunk mindezt.

Az ember sosem tudhatja, de az élet tudja, mikor és mennyit bírunk el valójában. Ennek megfelelően küldi a segítőinket az életünkbe. Mert mindenki egy segítő. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, egy apró kis darabot hordoz belőlünk, és ők pont akkor jönnek, amikor ezt a darabot magunkba kell illesztenünk. Akár a szívünkbe, akár a lelkünkbe, akár a testünkbe. Ezért kell nyitottnak lennünk, és ezért kell mennünk. Nem állhatunk egy helyben, hanem haladnunk kell az úton nyitott szemmel és a szívvel. Mert az élet folyamatosan küldi az embereket és mi ösztönösen tudni fogjuk, ki az, akivel dolgod van. Bízni kell ebben az ösztönben. Nem lehet rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz vezet, akkor nekünk éppen arra volt szükségünk...

 

Az én életemben is voltak már jó, s rossz dolgok egyaránt, jöttek-mentek az emberek, de ha ezek és ők nem lettek volna, akkor most én sem olyan lennék amilyen...

Újra itt vagyok!

Szép estét mindenkinek!

Már több hónapja nem írtam, nincs menstégem, kivéve ha a tanulást és az én általános lustaságomat elnézitek nekem. Jó újra itt lenne, olvasgatni a régebbi, több mit egy éves írásaimat. Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzésem óta, olyan jó lett volna minden napot részletesen leírni, mert hát, ha sok jó élmény zúdul az ember nyakába kis idő alatt, akkor bizony sokat is felejt. Igazábol nem is tudom, hol kezdjem. Már előzőleg írtam, hogy nagyon kedvelem az új osztályt, de még részletesen, nem mutattam be a barátaimat. Mert igen, ők mind-mind a barátaim. Legyen az illető fiú, lány, csöndes, vagy harsány, egytől-egyig itt vannak a szívemben. Olyan bensőséges kapcsolatok alakultak ki a tanév során, amilyeneket nem is gondoltam ilyen rövid idő alatt. Lehet, hogy vannak néhányan, akik nem kifejezetten kedvelnek. Én próbálkozom, de valahol meg tudom érteni őket. Nem lehet minden ember személyiségét egyformán elbírni. De én azért szeretem őket is. Mindenkit!!! Nagyon jól érzem magam velük, kiegészítenek engem...

 

 

Az új osztály

Sziasztok!

Már két hónap röppent el azóta, hogy megkezdődött az iskola. Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de eddig nem igazán jutott időm az írásra. Pedig van miről....

Most, hogy elkezdtem a középiskolát, egy teljesen új, számomra eddig ismeretlen világba csöppentem bele. Új arcok, hangok, na meg az új osztály. Színes egyéniségekkel tarkított közösség ez, csupa vidámság, derű. Még csak most ismertük meg egymást, de úgy vélem, remek barátságok vannak készülőben. Hat év..hmm..nem semmi, de remélem nagyszerű csapattá kovácsolódunk össze.

Búcsú az osztályomtól I.

Hűha, már jó ideje nem írtam semmit és ezért restellem is magam, de hát erre nem futott az időmből. Pedig, az elmúlt heteim elég mozgalmasnak bizonyultak. Na lássunk, egy hervasztó, júniusi, hétfő reggelt.


Reggel vidáman pattantam ki az ágyból, mikor egyszer csak eszembe jutott a mai "programom". Nagyon lelombozódtam, hiszen e dolog nem volt éppen pozitív. A vakáció ellenére, délelőttömet az iskolában töltöttem, a magyar tanárommal és jónéhány diáktársammal. Mielőtt itt bárki azt hinné, hogy valami büntetést törlesztünk, vagy netán a magyar pótvizsgára szenvedünk, nem kell ilyen messzire kalandozni, hiszen ez nagyon távol áll a valóságtól. Mi akkor, éppen a tanévzáró műsorát gyakoroltuk, ami eleinte elég kacifántosra forrotta ki magát. Szerencsére sikerült meggyőzni a tanárnőt, hogy egy-két fölösleges elemet hagyjunk el az előadásból, így többszörösen is jól jártunk. Sok időt töltöttünk a gyakorlással, beállításokkal és az egyéb szükséges tennivalókkal, de 11 órára végeztünk. Pontosabban a többiek végeztek, mert engem és az egyik évfolyamtársamat még tovább tartott bent a tanárom. Így, mi az iskola területét majd csak 12.30 után hagytuk el. Felültem a kerékpáromra és gyorsan hazatekertem, hogy minél előbb készen legyek a délutánra.....


A legjobb osztálykirándulás

Tudom, hogy már régen írtam, és ez a sztori is érlelődik már egy ideje, de ami késik nem múlik. Na szóval, a múlt héten volt az osztálykirándulásunk, 14-én és 15-én. Nem tudom, hogy miért, de nem vártam annyira, amennyire egy osztálykirándulást várni szokás. Viszont annak örültem, hogy ki tudtam aludni magamat előző este. 06.45-kor volt a gyülekező, de mire odaértem Anyuval már több, mint a fél osztály ott volt a busznál.  Ja, mielőtt elfelejteném megemlíteni Ópusztaszerre tartottunk. Az út eleje nagyon unalmas volt, de szerencsére a továbbiakban sokat nevettünk. Ebédre érkeztünk meg, és a kaja förtelmes volt. Aztán megnéztük a Feszty-körképet, a skanzent és a Rotundában lévő panoptikumot. A vacsora, az ebédhez hasonlóan szörnyű volt. A szállás remek volt, az meg pláne, hogy én és a barátnőm a fiúkkal voltunk egy jurtában. Jó hangulat volt, alig aludtunk valamit. Másnap végre normális ételhez jutottunk. Aztán labirintusokban rohangáltunk, és megnéztük Szarvason a Mini Magyarországot. Hazafelé háromszor lerobbantunk, de szerencsére épségben hazaértünk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Muszáj javítani II.

Ennyire még sosem örültem 4-esnek! Annyira rémült voltam, hogy becsúszik két 3-as, de szerencsére nem így lett. Bioszból írtunk egy röpdolgozatot, amire nem nagyon készültem, sőt nem is tudtam a felelésről. Nagy kő esett le a szívemről, amikor kiosztották őket, ugyanis 4-es lett!!! A többieknek viszont nem sikerült ilyen fényesen. :(

Régebben írtam, hogy volt egy töri dolgozat is. Na, ezt is kikaptuk. Huhh, hát nem semmi érzés volt az se, mert ez is 4-esre sikerült. Nagyon örültem, és a plusz munkának hála kaptam egy 5-öst is. :)

Egy potya 5-ös

Tegnap 6. óra(tesi) után megebédeltem és leültem a padunkra. Akkor jutott eszembe, hogy ma még lesz egy THG is. Miközben mentem fel a 2.-ra, a telefonomba pötyögtem be az osztálytársaim telefonszámát. 14.00-kor elkezdődött az óra. Nagyon jó volt. Átvettük a Perfekt múlt időt, és azt, hogy az erős igéket, hogyan is kell Perfektbe átrakni. Háziként azt kaptuk, hogy írjunk múltban történt mondatokat szabályos és erős igékkel. Nem vagyok egy stréber, de másnap(vagyis, ma) már vittem is oda a tanárnak, aki leellenőrizte, és adott rá egy 5-öst. :)